Pitypang és társai
A Csallóköz flórája és faunája beköltözött a falaink közé. A márványpadlóban rézbe metszett szitakötők tenyésznek, és az üvegajtóra is szitakötőt ragasztottunk cseh kristályból. Szarvasunkhoz pedig a helyi vadászgazda kölcsönzött egy kitömött szarvasfejet, melyből a keramikusunk egy kis mesterművet alkotott.
Mi itt Várkonyon úgy képzeljük, hogy a Csallóköz egy nagy béka! Rengeteg béka van errefelé, még a kilincsre is felmásznak, úgy kell őket a szobákból kihajítani. A helyi hiedelmekben a Csallóköz egy roppant nagy unka békaként szerepel…Kukkónia mocsaras, lápos vidék volt, tele titokzatos vízilelkekkel, akik nagy hasú béka képében jelentek meg a földön. A Csallóköz régi neve, a Kukkónia is egy békára utal. Az unka béka hangja a kuk-kuk. Ezt utánozták a tatár időkben a helyiek, ezzel figyelmeztették az ellenség közeledtére. (A vidéket el is kerülte később a török, elsüllyedt a lápban, mert nem ismerte a járást.)
A kárókatona őshonos madár. A 20. század elejére egyedül csak nálunk maradt fenn pár fészke, de mára megint elszaporodott. Igazi „halfarkas”: egyetlen kárókatona 170 kiló halat is megeszik évente. Ez itt, a képen a Duna partjára kisodródott uszadékfából készült.
A barikák a kertünk végében laknak. Itt a tavaszi füvecskének örvedeznek. Lujza barikánk egy új barátot kapott, Stellát, valamint Pitypangot, a kakast, aki a tyúkocskákkal együtt boldogan kapirgál az udvaron.