Miért csorog itt arany a falakon, és ülnek békák a medence felett?
Írta a berendező: Nagyvendégi Éva
Az Amade Spa a nyugalom szigete. Fürdőnk egész belvilágával arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy Európa legcsodásabb (és legnagyobb!) folyamközi szigetén vagyunk, amelyet régen Aranykertnek neveztek. Nem véletlenül ragyog aranyszínben a medence mennyezete, és vonja be aranyfénnyel a homokszínű falakat: alig pár évtizede még az itteni emberek a Duna homokjából mosták az aranyat. A hatvanas évekből származó képek a falon ezt a fárasztó műveletet mutatják be. A belépőben egy csallóközi népművészeti mintát festettünk fel aranyfestékbe kevert homokkal. Egy terítőről másoltuk ide: időtálló, mert nem csupán szép, hanem modern motívum is, és a csallóközi nép alkotókedvét mutatja.
A bejárattal szemben a várkonyi Amade család jelmondatát láthatjuk: Amore et candore – Szeretettel és becsülettel. Várkony múltja és a főnemesi család története összefonódik, a középkorban itt állt első váracsuk. (A csuklyával felöltöztetett székek ennek hangulatát idézik.) Az üvegajtókra Amade László verseit írtuk, akiről az iskolában azt tanultuk, hogy első igazi magyar dalköltőnk volt. Tudjuk, hogy a szlovák nyelvvel is kacérkodott, ahogy az öltöző ajtajára írott verse mutatja. Amade Lászlónak jó füle volt, a szép szolgálólányoktól megtanult pár tót szót, és rögvest „rigmust” faragott friss nyelvi és (egyéb) élményeiből.
A recepció aranyos tapétája is a múltra emlékeztet: a kastély kertjét idézi fel a szökőkúttal, az öltöző pedig Csallóköz gazdag vízivilágát. Síkságunk a Duna hordalékain alakult ki, flórája, faunája jellegzetes és EGYEDÜLÁLLÓ. Ezt Jaques Cousteau, a híres tengerkutató jelentette ki, mikor a tőkési ágvizekben őshonos fajok után kutatott. (Filmje később nagy visszhangot váltott ki). A botoló füzekre még gyerekkoromból emlékszem, hosszú vesszejét régen kosárfonásra használták. A fűz a legtipikusabb odvas fa – a Csallóköz madarainak jó része ilyen odvas fákban költ, a nagy fagyokban pedig búvóhelyül szolgálnak. Ma már füzekből és odvas fákból is egyre kevesebb van, ami a madárfajok megritkulását vonja maga után. A bőszen kuruttyoló békanemzetség nem véletlenül áll ugrásra készen az emeleten: Várkony címeréből kerültek ide. (Egy helyi keramikus, Alföldi István mintázta meg őket, akárcsak a spát díszítő többi kerámiadíszt.) A szitakötő is gyakori vendég errefelé – „vezérmotívumként” nem csupán a spa falán és a kastély márványpadlóján tanyáznak, hanem tömegével kint a kertben is.
Az ember szereti a természet formáit, a golyóbist, vagyis a napot, a hullámvonalat, vagyis a vizet – ezért is ismétlődnek ezek a formák a fürdő mennyezetén és a belterében (és a kastélyban is kívül-belül). A berendezés jórészt a helyi asztalosok ügyes kezét dicséri. A padokat és asztalokat például a kastély régi tetőszerkezetéből nyert gerendákból készítettük.
A kedves Vendéget arra kérem, hogy élvezze legalább akkora örömmel és lelkesedéssel a fürdőnket, mint amekkora lelkesedéssel megálmodtam!
